Back in the U...K

Egy cseppet zsúfolt volt az elmúlt hét. A türelmem véges lévén, inkább csak címszavakban.

Hétfőn Zsófi jött, találkozott Balázzsal, aztán mindketten velem, aztán jól bejártuk a belvárost. Valami négy órát sétálgattunk, olyan helyeken is, ahol én se jártam korábban. Jó volt nagyon, de a végére alaposan elfáradtam. Azt hiszem, akkor kezdhettem megfázni.
Kedden elkezdtem az üzem, nem, intézménylátogatást: a Cornerstone (szegletkő) nevezetű katolikus nappali akármiben jártam, Salfordban. Érdekes volt: egy marha nagy csarnokot kell elképzelni, jobb oldalán leválasztott helyiségekkel (zuhanyzó, alvószoba, iroda, tévészoba, kápolna, mosoda), középen asztalokkal, biliárddal stb., szemben egy fél szinttel följebb ruhosztás húsz- meg ötvenpennys alapon. Balra konyha, természetesen :-) , a meleg ételek szintén fizetősek. Egy vincés önkéntes lánykával ültettek le, aki amerikai volt, de remekül értettem, és egyáltalán, abban az órában semmi sztereotip amerikait nem tudtam fölfedezni benne.
A legmeglepőbb (azon túl, hogy valami napi kétszáz emberrel foglalkoznak) az volt, hogy egész sor ilyen-olyan, könnyű szellemi sérült ember fordult meg körülöttünk: "people suffering from homelessness, social isolation, disabilities and addictions" (hajléktalanságtól, társadalmi elszigeteltségtől, fogyatékosságoktól és függőségektől szenvedők).
Aztán este még taizéi imaórán is jártunk Aurával meg a megismert és egy másik, zambiai vincés önkéntes lánnyal (ő egyébként munkatársam lesz a börtönben). Olvastam Jánost magyarul a népeknek, jó volt. :-)

Szerdán repülőre szálltam, és elutaztam Luxemburgába a bátyámékhoz, Áronhoz meg a mamámhoz. Az út elég stresszesre sikeredett a vélt időkrízis és az elképesztő méretű manchesteri reptér miatt; aztán kicsit elszámoltuk a tömegközlekedést is, úgyhogy jól átfáztam estére.
Az éjjel már lázas voltam, és a csütörtököt otthon kellett töltenem, változó, de inkább rossz közérzettel.
Péntekre elmúlt a láz és csak nátha maradt meg a reggeli-esti rekedtség. Délután kimentünk a német katonai temetőbe (l. a bátyámnál), este pedig leginkább a brazil bárban ücsörögtünk Áronnal. :-)
Szombaton Nancyba kirándultunk. Jó kis tőrőlmetszett barokk-rokokó főtere van, és nem kevésbé izgalmas libanoni étterme, a Mandaloun. Halbarátoknak pedig kötelező a látogatás az állattani múzeumba, ahol valami elképesztő mennyiségű és minőségű akváriumot lehet végigcsodálni a legkülönfélébb tengeri és édesvízi szörnyekkel. Az emeleten sok szép halott állatot tartanak kitömve, az kihagyható.
Vasárnap délelőtt misén voltunk (valami tévedés folytán csak németül és letzebuergiül zajlott), aztán az uszodában (pezsgőfürdeni :-)), aztán Áronnal bóklásztunk még egy kicsit a belvárosban, ettünk egy-egy remek tonhalas baguette-et a Kapucinusok utcájában, ittunk mellé nem túl erős kapucsínót, nagyon francia hangulata volt az egésznek. Megnéztük a katedrálist is, valami igen furcsa kiállítás van benne.
Aztán csokifondüztünk, az pedig igen-igen jó. A második feltétlenül szükséges háztartási gép (a jacuzzi után), ha egyszer majd. ((Don't panic, viccelek.))
Végezetül gépre ültem, és visszajöttem. Ennek a részleteibe nem mennék bele, elég talán annyi, hogy a gépet a hazai légtérben jól megrázogatták a szelek, késtünk 40 percet, aztán mire buszra szálltam, egy újabb óra eltelt, és aztán még egy rajta. 11 előtt estem be.

Az éjjel olyan köhögések kínoztak, hogy azt hittem, a tüdőm is szakad ki vele. Úgyhogy most betegszabadság, itthon.