Ismét Őfelsége furcsa országában

A repülés jó volt (amennyire jó lehet bepréselődni egy ilyen székbe...), de a) a reptéri pénzváltás életem egyik komoly hibájának bizonyult, és b) a buszállomásig kb. egy mérföldet gyalogoltam hiába (egyik termináltól a harmadikig, hogy ott kiderüljön, hogy középen van az objektum). Viszont: ott pont jött egy vonat, és gyorsan és olcsón behozott a városba (a busz 1 órát megy, és mindkét alkalommal holt beteg lettem a kanyargásától).

És ez idő alatt volt alkalmam megnyugodni, hogy még mindig tudok angolul. És még az vicces, hogy a sok BBC-angol után állati erős a Mancunian / északi tájszólás, tényleg.

Marie-nál jó volt, forró csoki, csacs, ráérős reggel hot cross buns-zal (édes-kerek péksüti, forrón). Vasárnap is nála alszom, a hétfő-keddet még ki kell okoskodni (ketten Áronnal már nem férünk ott el).

A könyvtári számítógép még mindig működik az olvasójegyemmel; és máris összeszedtem annyi szórólapot, hogy csak gyúzzünk válogatni, mit csinálunk szerda estig. :-)

Mondtam már,

hogy rettenetesen unom ezt a tetű (idei) (brit) nyarat? 20 fok fölé május óta nem ment a hőmérséklet, javarészt esik és/vagy fúj. Tavaly volt minden idők legvizesebb nyara itt (egy ismerős 11 esőtlen napot számlált meg...), de állítólag van esély, hogy az idei túlszárnyalja (ennyire még azért nem látszik vészesnek, be kell látnom). Két éve meg a legmelegebb volt, különben, 37 fokkal Londonban.
És tudom, hogy otthon egy hónap alatt hullára meg fogom utálni a kánikulát is, de most már igen-igen vágyom bele.

Mindenesetre azért csak-csak kimerészkedtem ma (öt-tíz perces esők követték egymást lehetőleg azokban a periódusokban, mikor éppen nem buszon ültem), és szétszórtam néhány plakátot a Faludi Akadémia idei filmfesztiváljáról, valamint elköltöttem egy kisebb vagyont a Unicornban (zseniális bio zölséges, élelmiszer- és házt(artás)i bolt). És még egy csudás táskát is vettem (a könyvtárban), itt van, ni:


Tartós, de ha mégis elkopott, lebomlik, és még klímasemleges is (az ő jóvoltukból).
Közben pedig belefutottam egy éneklős alkalomba, úgyhogy mindjárt maradtam is zengedezni velük. Nagyon vidám volt, kéne ilyeneket otthon is csinálni.

The Last Day

Fölrúgtam a(z informal) dress code-ot, és szoknyában jöttem a Booth-ba. Huhú! :-)
Aztán begépeltem négy over 50's story-t (az ötven fölöttiek helytörténetet írnak), közben ment a dráma műhely mögöttem. Jó volt.
Most virslileves (...), almás lepény (made by Alma, a 80 körüli önkéntes néni, hétről hétre), és hamarosan mosogatás. Aztán lassan véget ér a nap, és megyünk "out for a drink", juhé.
Este pedig Austejával, Kate-tel és Kevinnel eszünk az Odd Barban.

...de fizesd ki a péket

Ezek az idők vannak most: a szolgálati telefon visszaszolgáltatása, kijelentkezés az orvostól (meg az egész é-ből -- a veradókat már kiiktattam), búcsú a cégektől (staff, volunteers & users alike), a plébános atyától stb. stb. Már egy hete dolgozgatok az egészen (ideértve a pakolás kínjait is), talán-talán nem fogok belezöldülni egészen a végén.

A hétvégén még megpróbálok elmenni a zsidó múzeumba, aztan azzal nagyjából a városi terveimet is megvalósítottam. Múlt héten jártam az over 50-kkel a rendőrségi múzeumban, az zseniális volt. :-)

Egyszer majd lesz értekelés (itt) is...

Kisszínes rovatunkba pedig talán annyit, hogy ma vettem egy új zöldséghámozót, mert a napokban eltörött az itthoni. És azon nyomban le is hámoztam vele a bal kezem kisujjának a hegyét. :-) De majd gyakorlok veszélytelenebbül.

Rövid hírek

Tegnapelőtt rácsaptam a kapu reteszét a hüvelykujjamra. Valahogy azt vártam, hogy belilul és leesik (a köröm), bár nem volt valószínű, annyira azért nem volt vészes. Nem is lett így.
Ma a középső ujjamra rántottam rá a filing cabinet fölső polcát...
Szombattól tegnapig három filmet láttam, mind megérne egy-egy külön bejegyzést... A Constant Gardener-ről, a Moulin Rouge-ról és a BBC Abigail's Party című, hajmeresztő remekművéről van szó.
Tegnap megérkezett Áron, és mrad is péntekig.

Just Quickly, Again // Megint csak roviden

(Elveszett a magyar billentyuzet, bocsanat. Elvileg oda van allitva, de csak nem megy.)
Szoval az otthoni net hol megy, hol nem (de inkabb ez utóbbi — nicsak, megkerültek az ékezetek), a cég(ek)nél meg igyekszem a sürgős/fontos tengely mentén eljárni, ezért nemigen volt blog újabban.
Tegnap egy (holt unalmas) élelmiszerhigiénia-tréningen voltam, a végén vizsgáztam is (30 db feleletválasztós tesztkérdés), lehet, hogy kapok egy (Level2?) Food Hygiene qualificationt, de jó lesz nekem.
A hétvégén barba(e?)que-partit tartottunk a másik két közösség részvételével, jól sikerült, dacára az esős-borongós időnek (Tom & Aura megsütötte kinn, mi meg megettük benn).
Szombat este megnéztük az Awakenings-t (Ébredések), zseniális. (És a végén még eljutok arra a szintre is, amikor felismerem Robin Williamst — az elmúlt hónapokban háromszor is láttam. :-))
A bodzaszörp várakozáson felül jól sikerült, azóta el is ajándékozgattunk belőle, úgyhogy biztos nem éri meg a következő két hetet. Ez van.

Vajmi kevés izgalmas

Beneveztem SzadóGézához péntektizenharmadikázni.
Tegnap befejeztem az új Volunteers' Newslettert a Visitors' Centre-nek, az előző (4) után ez most 8 oldal, meg is gyűlt vele a bajom, míg kiagyaltam, melyiket hova kell szerkeszteni, hogy aztán működjön nyomtatva-összehajtva.
Walinak (vincés önkéntes lányka — a maga mondjuk 182 cm-ével, izé — Zambiából) a következő az utolsó hete, úgyhogy nagy reményeket fűzök egy esetleges közeli börtönsétához.
Tegnap csináltam bodzaszörpöt, red cabbage & apple bake-et (lilakáposztás almás dolog sütőben) és Ottis-féle zabpelyhes kekszet. Az első egyelőre alig világosabb, mint a kóla (a karamell miatt), kíváncsi vagyok rá erősen. A másodikat megjegyezzük, mert jó (le kéne másolnom azt az egész zöldséges szakácskönyvet), a harmadik pedig még az előző zabpelyhes dolgoknál is finomabb lett, juhé. (Alighanem azért is, mert ezúttal nem tettem bele beáztatatlan mazsolát...)
Tegnap gyors egymásutánban három ízben nyertem rummikubban Aura és Tom ellen. Vajon a sudoku okosít? :-)

Hard to Belive // Alig hiszem

Egy hete először rendesen megy az internet itthon már majdnem egy órája, úgyhogy most próbálok mindent elintézni, gyorsan... (Annyira azért nem rossz a helyzet, mindkét munkahelyemen jutott belőle.)
Különben hamarosan indulunk Liverpoolba, ahol öreg-önkéntes :-) találkozóval, tartományfőnökös misével és (coming of age) bulival ünnepeljük a JVC nagykorúságát (21 éve fut a program, juhé).

Ja igen, a tárgyakról akartam még mesélni. A rossz hír az, hogy földobta a talpát (?) a fényképezőgépem. Óvatlanul kihúztam a kábelt belőle (még Londonban; a számítógép szemlátomást nem vett tudomást a csatlakozásról, úgyhogy meg voltam győződve, hogy baj nélkül megtehetem), amire szabályosan lefagyott, olyannyira, hogy az egyetlen gomb, amelyre reagál, az üzemmódválasztó tekerő. Végül kínomban kivettem belőle az akkumulátort, de ha visszateszem, most is elindul, dacára az OFF-ra húzott póver gombnak.

A másik, a jó hír, hogy tegnapelőtt vettem magamnak egy karkötőt. Meg egy nyakláncot is hozzá. :-) Színes, üveg, indiai, és supposedly fairly traded (állítólag méltányos kereskedelemből származik). Igazából ősz óta kacérkodtam velük, de most érett meg az idő.

Címszavas

Van két megcímzett, de még üres bejegyzésem is, lehet, hogy sose lesz belőlük semmi... Most mindenesetre csak röviden:
Ezerrel készülök Litvániára, most éppen hajléktalanság és rabok a királyságban témában;
délután munka, aztán jön Melitta,
holnap de. visitorok, délután indulunk a Lake District-be az egyetemi lelkészséggel,
vasárnap este én vissza (ő marad hétfőig a többiekkel),
hétfő reggel vonat > Gatwick > repülő > Vilnius,
szombaton vissza > London,
a következő kb. 18 órát várhatóan megállás nélküli beszélgetéssel töltjük Szisszel,
majd vasárnap haza.
Hogy mindeközben honnan és mennyiit írok majd, az remains to be seen avagy még kétséges.

A cottage cheese dicsérete

Vetettem ma cottage cheese-t, és hát remek. Apró pici (na jó, nem olyan apró, mondjuk fél centi átmérőjű) gömböcskékre szedett túrót kell elképzelnünk, amolyan tejföl-féle krémmel összedolgozva. Ami pont arra jó, amire az otthoni tejföllel evés: lazít rajta, nem olyan száraz a túró tőle.
Úgyhogy most ez volt vacsorára (apróra vágott zöldhagymával, kolbászos kenyérrel), és ez lesz reggelire is (okosan megcsináltam a szendvicset ma, mert reggel soha nincs rá időm).
Semmi kétség, heaven is made of cottage cheese.

Alig ért vissza, máris továbbáll

Most akkor lelkigyakorlat, ma estétől jövő szombat reggelig. Mérsékelten lelkesít, de azért jó lesz.
Más érdekes éppen nem jut eszembe, így hát most csak ennyi.

Itt jártak a bátyámék

és meg kell vallanom, a gyermekek fárasztóak (egészen általánosságban, gondolom), de emellett bűbájosak is (erről kevesebb képem van általánosságban, de remélem, így szokott lenni). Mese majd bizonyára lesz náluk, képekkel; nekem továbbra is inkább csak életjel-szinten van érkezésem jelentkezni. Tulajdonképpen hálás lehetek, hogy ennyi időt kibírt az internet egyhuzamban.
Az is nekik (Gáboréknak) köszönhető, hogy vannak új képek a Flickr-en (l. jobbra), csak mivel az ingyeneseknek csak három sorozatot engedélyez, nemigen tudom rendezni őket.

A Booth-ban tegnap olasz babos-tésztás levest főztünk (és persze itt senki sem tudta leütni a magas labdát, „eredetiben” Pasta&Bean Soup), majd talán lefordítom a receptet egyszer. Jövő héten még izgalmasabbra vállalkozunk: vietnámi fasírt földimogyorós szósszal (sajna ez nincs meg online). Nem tudom, a népeim mennyire fogják szeretni, de hát kísérletezés az élet...

Kis színes

Az előbb gondosan kiválogattam 48 pennyt a tárcámból azzal, hogy mi sem jobb alkalom túladni egy csomó aprón, és elballagtam vele a postára. Erre nem ma emelték a bélyegtarifákat? Úgyhogy lógok nekik kettővel, de benyelték, szerencsére.

Különben hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy valakik éktelenül ordibálnak a mögöttünk lévő zsákutcában (cul-de-sac). Mikor eluntam, leballagtam a nagyszobába, és némi vizsgálódással kiderítettem, hogy nem ölik egymást, úgyhogy végül nem a rendőröket hívtam, hanem a community wardeneket (hihetetlen, milyen tudatos állampolgárt farag belőlem ez a környék), de persze csak az üzenetrögzítő (answering machine, ez is milyen már :-) ) vette föl. De közben egy őszülő fickó be is ült a ház előtt parkoló autóba, és elhajtott vele, úgyhogy a nő is abbahagyta az üvöltözést az ajtóban.

Tegnap megérkezett a behívóm az önkormányzati választásra. Május elsején, csütörtökön lesz, reggel 7-től este 10-ig, és a szavazókörünk ((vagy az nem is a hely, ahol szavazok, hanem a terület, amelyik egy helyen voksol...?)) (polling station — végre rájöttem, mitől exit poll a felmérés), szóval ahová el kell fáradnunk választani, az nem más, mint a szomszéd templom. :-) (De szavazhatnék postán is, mármint úgy, hogy kiküldik a szavazólapot, és aztán választhatnék, hogy visszaküldöm vagy beadom személyesen (a helyiség ezúttal közelebb lenne, mint a postaláda..).) Személyazonosítás nincs, a neved és a címed kell bemondani. Hihetetlen.
A jelöltekről egyelőre semmi, sehol.

Vidám az élet a Szigeten,

lásd a mellékelt MTI-híradást is, na, szépen vagyunk.
Az idő egészen kellemes, ma reggel esett (mikor fölkeltem, már nem), aztán gyönyörű napsütés volt egy ideig, aztán a városban elkapott egy hózápor, ami aztán elállt, és este még egy kis eső is esett.
Lemondtam arról, hogy rendesen leírjam, mi minden is történt az elmúlt két hétben. :-(
Meszeltünk-mázoltunk a cégnél, "We don't need no decoration" jelszóval by (Student) Andy (aki utóbb egy hétre fel is szívódott egy hang nélkül, már nyomozni kezdtem utána a Facebookon, amikor megkerült, igaz, csak virtuálban, élőben azóta se láttam), a konklúzió az, hogy végülis ez is közelebb vitt a hivatásomhoz: nem szeretnék festő-mázoló lenni.
És aztán jött a Juli meg a Záron, és egészen sokkot kaptam a gondolatra, hogy idáig stoppoltak (nélkülem!!! Hiába, a tanítvány túlnőtt mesterén — könnyű sóhaj), és kicsit furcsálltam, hogy Tom hagyott nekem egy hangüzenet', hogy találkozott a látogatóimmal, és, hmm, ez valóban nagy meglepetés, de nem vennék-e akkor már még egy kenyeret meg doboz corn flakes-t — aztán hazaértem, és a szobámban ott találtam Cilit meg Gabssyt!
Elég tetű időnk volt, meg különben is, négy vendégre már nehéz programot egyeztetni, de azért elvoltunk, meg különben is: négy vendég remekül elszórakoztatja egymást, így aztán jól sikerült a hétvége, bár nem fér hozzá kétségem, hogy az ideút nagyobb emlék marad nekik, mint az ittlét. De sebaj.
Hétfő reggel szabályosan hazaküldtek a cégtől azzal, hogy nem fejezték be a konyhát, nincs mit csinálnom, így még egy kávézóba be tudtunk ülni Áronnal és még egy kicsit bóklászni a többiekkel. Utána kitöltöttem egy piackutató kérdéssort (Millward Brown, yeah) egy érintőképernyős laptopon — mindenre kíváncsiak voltak a csokoládévásárlási szokásaimat illetően, csak az egyetlen releváns tényezőre, az etikai preferenciáimra nem. Hát, így jártak.
Kedden és szerdán a konyhafelszerelést mosogattam-pakolásztam, és aztán bementem még csütörtök délelőtt is szétkapni a szendvicses hűtőt, amelynek a kitakarítása kifejezetten kihívásnak tűnt, és azt hiszem, amennyire házilag meg lehetett oldani, meg is oldottam. Közben Kevin, a manager és a supervisorom (egyik sem egészen a hazai jelentésében, de ez most mindegy) szabadságra ment két hónapra (valami háromszózötven éves házán dolgozni), úgyhogy high time to make friends a staff többi tagjával is. Matt a legkeményebb dió: egy kortalan (30 vagy 40?) arcú új-zélandi, akinek minden szavára legalább egyszer vissza kell kérdeznem (Istennek hála, nem sokat beszél :-)), és aki emellett hihetetlen cinikus tud lenni. De pl. csütörtökön, míg csak hármacskán voltunk Amandával (a coordinator), már egész jól elkommunikáltunk.
Csütörtök délután és tegnap börtön, amelyről nincs mit írni.
Közben egyszer sütöttem bannockot (nem egészen ilyet, ezt inkább), egészen rendben lett, csak a legalja egy kicsikét sületlen talán. És valaki magyarázza meg, mit kell a kelttésztákhoz adni, ha veszettül ragadnak... És egyszer kedgeree-t is csináltam, pofonegyszerű és remek eledel füstölt tőkehalból, mmm... :-) (Tengert Szegednek!)
Holnap pedig már igazán elmegyek a Blake-kiállításra, mert a végén még leszedik nélkülem.

Másodszor esik el

Jelentem, tegnap újra sikerült elvágódnom a nyílt utcán (téényleg, egyszer a lépcsőről is lezúgtam, el is felejtettem...), ezúttal futtomban a buszhoz. És megint megtapasztaltam azt a csodát, hogy attól a pillanattól, amikor megértem, hogy el fogok esni, addig, amíg ténylegesen a földön találom magam, fél percnek is tűnő idő telik el. Ezt először akkor figyeltem meg, mikor Verát láttam leesni a (házi készítésű) hídról a patakba Bakonyszentlászló-Ördögréten; de akkor kívül álltam. Azóta már el tudom képzelni, hogy az ember előtt az élete is lepereghet egy-egy válságos pillanatban.
Végülis, ahogy mondják, az álmaink is lezajlanak percek vagy még rövidebb idő alatt (ezért tudjuk „beleálmodni” a környező zajokat a történeteinkbe).

(A helyzet különben ismét nem súlyos, Istennek hála. (Kicsit földagadt estére, de a fagyasztott borsó megtette hatását, és ma délután a fájdalom nyoma is eltűnt.))

Happy Holidays

Ja, annyi még, hogy tegnap majd' tíz napra befejeztem a dolgozást: a Booth zárva a héten építési munkák miatt (megoldják a klotyó szellőzését, csuhajja), csütörtökön pedig már Loyola Hallban leszek szentháromnapozni, úgyhogy azt amúgy is kivettem volna, nagypéntek és húsvéthétfő pedig szabadnap anyway.
Úgyhogy holnapután irány Oxford, szerdán vissza, és rögvest tovább is Rainhillbe. Remek lesz. :-)

Oly szép lett

a kenyérke (bár nem lett napocskaforma — túl kicsik a tepsijeink), hogy lesz majd róla kép is (egyszer, majd, ha megint elégn lelkes leszek letöltögetni). És finom is lett, puhább, mint bármelyik korábbi (még tojás nélkül is). Megtartjuk a receptet. :-) (A változtatások: joghurt helyett tejszínnel kentem, mert az volt otthon, és amúgy se sok ötletem van, hogy mit csináljak vele. Hacsak nem Réku töltött hagymáját. :-) Belejöttem a gasztroblog-olvasásba; persze Réku(é)t korántsem csak ezért szeretjük.)

Más nem sok izgi. Azaz: szép idő van. Kellett már, olyan szelek voltak esténként újabban, hogy azt hittem, elviszi a tetőt. Persze kicsit csöpörgött azért ma is, de alapvetően enyhe, napos-borús váltogatásokkal. (Azt hiszem, írtam már, hogy amit otthon mondjuk „felhős”-nek neveznék, az itt "sunny" minden gond nélül...)

Holnap este kezdődik a LiveIt!, amelyre jön Liverpool, Birmingham és még Sarah egy barátja is, szóval full house. Jó lesz. :-) És magára a hepeningre is kíváncsi vagyok nagyon, majd írok róla.

Vihar különben nem volt

itt legalábbis, Guernsey-n pl. kiöntött a Csatorna, de azért nem vitte el az egész szigetet.

Már-már tavasz

Süt a nap, és amíg nem fúj a szél, egészen jó idő is van (az internet szerint 9 fok). Éljen-éljen.

A képzés végülis Food&Mood volt, evés és mentális egészség. Nagyon sok újdonságot nem hallottam (olajos hal, olajos hal, olajos hal — kivéve kisgyerekeknek, kismamáknak és időseknek, mert ugye ki tudja, mit meg nem evett a szerencsétlen hal az algákon kívül — az algákból jön az omega-3 zsírsav , ami kell nekünk, mert a víz mellett abból áll javarászt az agy), valamint napi fél liter tej, sok zöldség-gyümölcs és kevés cukor; szóval semmi forradalmi, viszont remek salátákat mixeltünk ebédre, és gyümölcslevet préseltünk, ami különösen föllelkesített.

Tegnap az egészségügy berkeit jártam, gyorsan elmesélem, itt hogy működik a háziorvos, mert nekem tetszik. Szóval az orvos konzultál, a nővér cselekszik. Külön szobában vannak, és külön időpontot is kell kérni hozzájuk, viszont van számítógépes adatbázis, ami azon nyomban megjelenít mindent, amit a másik ajánlott-csinált.
A folyosó külső végén számzáras ajtó van, az orvos/nővér maga fárad ki és kiáltja ki a neveket (érkezéskor be kell csekkolni a recepción, hogy csókolom, megjöttem, akkor aztán látják ők is benn a monitorukon). Nincs soron kívül beóvakodás, nincs kuncsorgás az asszisztensnél, és nincs gyógyszerügynök. Hihhetetlen felvilágosult és gördülékeny a rendszer.
Nekem legalábbis így tűnt az alatt az óra alatt, amelyet benne töltöttem.

Okosodás

És azt is megtanultam ma, hogy igenis lehet minőségkülönbség átlátszó, lefűzhető műanyag dosszié (ún. „bugyi”) és átlátszó, lefűzhető műanyag dosszié (ún. „bugyi”) között. Tegnap ui. vettem 100 darabot az olcsóbbikból... És ma majd megőrültem tőlük. Nagyjából olyan, mintha két réteg ... clingfilm, izé ... folpack ((ez lenne magyarul...? a SZTAKI szótár szerint igen)) közé próbálnám beügyeskedni a papírt.