News

Először Ilyen sem történt velem már jó régen című rovatunk jelentkezik egy kis színessel: ma hazafelé sikerült elvágódnom az utcán. A nadrágom bal oldala derékig sáros lett (szerencsére már sötét volt), a tenyeremből még a buszra várva kipiszkáltam egy kis kavicsot. Itthon derült ki, hogy a térdemről is levertem a glazúrt, a sárnak pedig meg se kottyant a nadrágom: a lábszáramra is jutott belőle. De élek, semmi komolyabb baj nincs, szerencsére.

Aztán Kulturális ajánló: vasárnap ismét az Urbisben jártam, ezúttal a végzős iparművészek (?) Catapult 07 című kiállításán. Meg ekll mondanom, talán soha nem élveztem még kortárs művészetet ennyire. :-) Meg volt egy kicsi fotókiállítás is Aura és Tom egy kolléganőjének a képeiből: hét különbözú vallású (illetve egy nem.gyakorló) család ünnepi étkezéseiről. Nagyon jók, de össze-vissza mondjuk 25 kép lehet maximum.

Egyéb hajléktalanos intézményeket látogató Visitatio-nk ezúttal a Wellspring nevezetű helyre vezetett, ami messze van a központtól piszkosul, Stockportban. Igazából azért oda, mert a) a detox másodszorra is elhalasztódott és b) elkísértünk egy "usert", akinek sürgősen szüksége van egy helyre, ahol a hétvégéivel kezdhet valamit. [Rövid háttérmagyarázat, keretben: L., a user tegnapra virradóra öngyilkosságot kísérelt meg, jelesül bevette a maradék gyógyszereit, javarészt vagy tán csak fájdalomcsillapítókat. Aztán reggel felébredt, és bejött hozzánk. Úgyhogy sürgősen került neki (újabb) mental health worker, és várhatóan valamiféle olyan szállás is fog, ahol valami ilyen támogatást kap (egy normál „támogatott szálláson” lakott eddig, ezek sorházak redukált lakbérrel). És persze a kórházba is elvitte Amanda, ahol valami injekciókkal jól kimosták a véréből az anyagot. Hozzá kell tennünk, hogy L. testalkata leginkább NyImiéhez hasonlítható, és az évek során jól hozzá is szokott a fájdalomcsillapítóhoz, meg ezzel együtt feltehetőleg valamiféle ellenállást is kiépített magában. — Mindenesetre most már inkább örül, hogy mégis fölébredt.] Wellspring nem tűnik rossz helynek, bár az épület meg az enteriőr némileg szakadt benyomást keltett; de visszafelé a buszon elolvasgatva a hírlevelüket, kiderült, hogy éppen ebben az évben készülnek lecserélni az egészet egy másik épületre.

Aztán, maradva a munkánál, Bemutatjuk új munkatársunkat. A kedves fiatalembert Andynak hívják, és hat hónapot fog nölunk gyakorlatozni. Elsőéves mesteris + doktorandusz (2 in 1), a szocmunka diplomáját (BA) öt éve szerezte. Nagyjából ennyi, amit tudok róla eddig, illetve még azt, hogy lövése sincs az olyan vallásos cuccokról, mint „jezsuita”. Ez akkor esett le, mikor megkérdezte, hogy az vagyok-e... Megkockáztattam, hogy a jezsuiták többnyire papok, de aztán rájöttem, hogy az anglikánokhoz szokott szemének ez korántsem jelenti azt, hogy én nem lehetek... Föladtam.
De különben teljesen nice lad-nek (jó fej, kedves fickó stb.) tűnik. És jó látni magam körül valakit, aki nálam is újabb, és akinek én magyarázhatom, hogy mi merre. :-P

Ma igazán busy (nyüzsgő, elfoglalt) nap volt, délelőtt még a St. Ann's-ben is jártam Carol service-megbeszélésen. [Magyarázat keretben: Igazából senki nem mondta el nekem, mi a carol service, de úgy tűnik, egy hosszabb-rövidebb, karácsonyi témájú liturgia, szentírási szövegekkel, imával és persze énekekkel. Egész decemberben megy, ami számomra kicsit visszatetsző, bár lehet, hogy az expertek adventi formában is elő tudják adni. Ami viszont nagyon jó, hogy az iskoláktól a rendőrökön keresztül a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekig boldog-boldogtalan csinál carol service-t valahol.] A pap nénit Gisela-nak hívják, és holland. (Hogy hogy talált az anglikánokhoz, azt egy következő alkalommal fogom megkérdezni, alighanem. :-)) Rajta kívül Chris volt jelen tőlünk, meg a fickó, aki ismét nem tudott elvinni a detoxba.
Ide kapcsolódik mai Felhívásunk: tradicionális magyar karácsonyi/adventi imádság kerestetik. Ezt fogom a service végén prezentálni, előbb magyarul, aztán angolul.

Végezetül még két egyéb vonatkozású esemény. Egyrészt örömmel tudatom, hogy alighanem szintet léptem (de legalábbis egy felet, majd látjuk) Konyhaművészetben: tegnapelőtt spenóttekercset csináltam, amely nem kis sikert aratott. (A fél szintet azért érzem elegendőnek, mert nem sikerült föltekerni a cuccot, úgyhogy amolyan pizzaszerűen tálalódott: alul a spenót-alap, rajta a töltetlék.) És már nagyon kreatív vagyok a hozzávalók terén: tele lévén póréhagymával, azt használtam zöldhagyma és gomba helyett is. :-)
Másrészt az imént telefonált Glenys a börtönből (amely, mint tudjuk, nem az, de így egyszerűbb): holnap nincs látogatás, úgyhogy szabadnap. Juhé! :-)