Ma 15 perc alatt sikerült elindulnom reggel (képtelen voltam negyed 9 előtt fölkelni — hamarosan szigorú ágybakényszerítő rendelkezéseket fogok életbe léptetni), amivel addig nem is volt sok baj, míg hazajőve (4 előtt) észre nem vettem, hogy nincs kulcsom... Úgyhogy az elmúlt órát sikerült az ajtó előtt töltenem, míg világos volt, keresztrejtvényfejtéssel, utána a Nature Park című zseniális Nokia-játékkal.
Aztán hazajött Aura, éljen. (És meglepő módon nem nevetett a képembe.)
(Az előbb fogta magát a monitor, és kikapcsolt egy pillanatra. Még mindig fekete egy része. Különös.)
Na, de a legfontosabb mégis az, hogy ma a Beacon nevezetű drop-in centerben jártam körülnézni, ők is enni-inni adnak a népeknek, meg vannak óráik (alapvető angol és matek), játékalkalmaik és bibliaóráik meg istentiszteleteik is néha. Két nagyon kedves, maximum harmincas leányzóval beszélgettem, míg megmutogatták az épületet (frissen renoválták, úgyhogy igazán ragyogott minden), de az igazán nagy az volt, mikor valahogy azt találtam mondani, hogy "...in Hungary, where I am from..." („...Magyarországon, ahonnan jöttem...”). A két lány egymásra nézett, aztán vissza rám, és valamiféle elragadtatással kérdezték hogy "Oh... are you a Hungarian??" (vagyis „Óó... Te magyar vagy??”). Mondtam, hogy igen, de árulnák már el, hogy miért akkora csuda ez...
És akkor kiderült. Rendszeresen látogatnak egy magyar családot, ahol a srác tud angolul csak — és ő elköltözött valamikor. Szóval e-mail, telefonszám, legközelebb velük tartok.
Most pedig megyek főzni — még nem tudom, mit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése