(A nap ismét hulla unalmas volt, úgyhogy megírom a keddi bejegyzést végre.)
Szóval úgy tűnik, újabb képességeket sajátítok el lassan.
A kevésbé izgalmas az űrlap-kitöltés. Ma (izé, kedden) újra elintéztem két születési anyakönyvi kivonatot, és immár a legkevésbé sem estem zavarba a "First Name" rubrika láttán (eddig egy pillanatra mindig meginogtam). Ugyanígy megtanultam végre az „ezt-a-lukat-üresen-hagyjuk” vállrándítást is, mert tényleg nem érdekli őket egy halom dolog, amit azért be lehetne írni. (Sőt. Ha Kevin megy be, akkor elég nekik az a papír, amin a Booth-ban fölvesszük az adataikat, és amit egyébként mindig használunk, ha postán intézzük az egészet. Velem kitöltetik a sajátjukat.)
A másik a háziasszonyság (ez még azért far from perfect avagy távolról sem tökéletes, de határozottan folyamatban). Hazajőve bekapcsoltam a számítógépet, betettem egy mosást és föltettem a krumplit főni; amíg mosott/főtt, addig megnéztem az e-mailjeim, aztán megfőztem a tojást; amíg hűltek a dolgok, kiteregettem, aztán megcsináltam a rakott krumplit (Zsófi jóvoltából ezúttal kolbászos opció is volt :-)), és amíg sült, még az edényeket is elmosogattam meg meg is terítettem.
És mindennek tetejébe még élveztem is az egészet. :-) Bár a James and the Giant Peach-ből továbbra sem értek semmit („Jakab és az óriásbarack” by Roald Dahl, hangjátékban).
S most előttünk egy lasagna-hétvége, Tom hazament. Vasárnap pedig ismét én főzök (ugyanezen okból), holnap ki kéne sütnom, hogy mit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
szép reményteljes jövőév elébe nézek:)
jul
Háziasszony skill...
nekem tetszik
:-)
akkor is, ha még csak BSc
;-)
Megjegyzés küldése