Egy zseniális kiállításról

Kissé töredékes a blog mostanában, megnyugtatásul közlöm, hogy ennek az egyetlen oka az, hogy lusta vagyok írni. A jövő héten pedig még lustább leszek, előre készülhettek. :-)
Tegnap viszont láttunk egy egészen kolosszális kiállítást* Tommal, arról most mesélek kicsit. A dolog címe Shrinking Cities vagyis mondjuk 'zsugorodó városok', és egy kutatás eredményeit mutatja be, amely négy hajdanvolt nagyvárosi körzet utóbbi évszázadát (nagyjából: hanyatlását) vizsgálta. A négy körzet: Mancheseter/Liverpool, Halle/Lipcse, Ivanovo és Detroit. A leépülés okai különbözőek (a nehézipar megszűnése, az államszervezet megváltozása, rasszizmus, polarizálódás — tudom én, hogy mind összefügg, de mégis, a hangsúlyok eltérőek), az eredmények viszont súlyosan hasonlóak. Mindezt egyrészt tudományosan mutatták be: vásznakra nyomtatott vagy vetített-mozgó grafikonokon stb.; másrészt életszerűen: város-kronlógiákon (csak egy példa, amely megragadott: az 1926-ban megnyitott 4000 férőhelyes, pazar detroiti mozit, a Michigan Theater-t a '80-as években parkolóvá minősítették át...), filmeken (beszélgetések lakókkal, az épített környezet átalakulása), fotókon; további hozzájárulásként pedig különböző további művészeti alkotásokban. Egy fazon pl. fölhívott néhány manchesteri call-centert, mivel mostanában ez az egyik fő „iparág” errefelé, és megkérdezte az ott ülőtől, „ki vagy mi adja meg neki a valahová tartozás érzését”. A válaszokat aztán énekesek recitálták szalagra, és az egyészet egy halom képernyő dzsungelében lehetett meghallgatni (persze nagyjából egyszerre játszották le őket). A leírás arról szólt, hogy ezek a munkahelyek szándékosan igyekeznek minden belső szolidaritást lepusztítani, aminek feltehetőleg oka is meg célja is, hogy az alkalmazottakat rövid időre veszik föl, és a legkülönfélébb műszakokban dolgoztatják. Vagy az is eléggé ütött, hogy kitettek 50 bakelitlemez-borítót: mind valamiféle lepusztult dzsungelt, élket-halál harcok színterét használta a várost...
A kiállítás bevezetéséül pedig volt egy nagyobb tér tele globális mutatókkal: nagy, henger alakú világtérképeken ábrázolták az utóbbi ötven év természeti és egyéb katasztrófáit (nukleáris, vegyi stb.), a népmozgásokat (migráció, turizmus), a városok és az országok demográfiai változásait (elöregedés, nemi arányok, területi különbségek).
Összességében nagyon látványos és nagyon elgondolkoztató volt az egész. A felénél meg is telt a fejem az információval, meg amint kiderült, Tomé is, úgyhogy kiugrottunk egy kávéra a kínai negyedbe. :-) És láss csodát: ott láttam először a hazaihoz hasonló péksüteményeket! Ettem is mindjárt egy virslis kiflit.
(A projekt különben még két kiállításban manifesztálódott, azok Liverpoolban láthatók, de sajnos azok is csak 26-áig. :-( Az egyik a polarizációról szól, a másik a közbelépés lehetséges módjairól.)

* Katt a kép alatti kacsacsőrre, ott még pár fotó megjelenik.
PS: És tanultam egy új szót is: prefab(ricated) building, panelház.