Vicc

[Bocsánat, a végén egy időre kénytelen leszek angolra váltani, különben nem működik. De garantáltan mindenki érteni fogja.]

A transzatlanti repülőjáraton váratlan probléma lép fel. A pilóta a következőket mondja a hangosbemondóba:
— Hölgyeim és uraim, váratlan technikai probléma merült fel, süllyedünk. Kénytelenek vagyunk megszabadulni a fölösleges rakománytól. Beleegyeznek, hogy kinyissam a raktér ajtaját?
— Hogyne, hogyne, nyomban! — hallatszik mindenfelől.
A pilóta így is tesz, de nem sok történik.
— Kedves utasaink, a probléma még nem oldódott meg egészen, további súlyfölösleget kell elengednünk. A személyzet körüljár, és kihajigálja a kézipoggyászaikat, ha nem bánják.
— Igen, igen, tegyenek így — kiabálnak az utasok.
A légikísérők körüljárnak, leveszik a poggyászokat az utasok feje felől, majd sorban kihajigálják őket. A repülő helyzete stabilizálódik, mindenki föllélegzik. Ám néhány perc múlva újra megszólal a kapitány:
— Hölgyeim és uraim, a probléma továbbra is fenyegető, az egyetlen megoldás az, ha kidobunk mintegy ötven utast. Semmi pánik, odalenn a parti őrség ki fogja menteni őket.
Dermedt csend.
— Társaságunk esélyegyenlőségi politikája szellemében a válogatást az ábécé alapján fogjuk végezni. Are there any Africans on board?
Mély csend.
— Are there any black people on board?
Még mélyebb csend.
— Are there any Caribbeans on board?
A hátsó sorok egyikében egy fekete kisfiú az apjához fordul:
— Apa, mi kik vagyunk?
— Zuluk, fiam!

Elhangzott ma délután, a LiveIt! konferencián (amelyről majd még lesz szó) John Sentamu yorki anglikán érsek szájából.