Vége az évnek

Itt voltak a szüleim, és jó volt.
Tegnap végre voltam az Art Gallery-ben, és nagyon jóóó... Különösen az interaktív részleg és a bolt. :-) De a képek is. :-)
Ma este pedig az év naplóját-blogját fogom olvasgatni, valamint ázom a kádban Háború és békével a kezemben (megvan a második-harmadik kötet, új lendület :-) ), és/vagy valami zenével, ezt még el kell döntenem. Nyár óta az első estém (+ még a holnap is!) egyedül, már rettenetesen várom.

Életem legfurcsább karácsonya (címszavakban)

Semmi Mennyből az angyal, semmi Fel nagy örömre
Sehol egy rokon
Fagy is alig, nemhogy hó
Semmi beigli, semmi szaloncukor
Padlószőnyeg van a templomban, és ezerrel fűtenek
Padlószőnyeg van a fürdőszobában is
Ismerősök (számomra ismeretlenek) látogattak szenteste
Kvázi megnyertem (két másikkal együtt) egy s ö r k ó s t o l ó t karácsony szent délelőttjén
Csináltam lufikutyát
Pattogattam party crackert
Lazacot ettem, Christmas pudingot meg Christmas cake-et
És sikerrel igyekeztem nem állni be az átlagbritek sorába, akik karácsony napján mintegy 7000 kalóriát vesznek magukhoz, és az ünnep örömére negyven kiló szemetet termelnek...

Benne voltunk az Evening News-ban

A Manchester Evening News egy kb. hatvan oldalon, naponta x kiadásban megjelenő, ingyenes városi újság (a Metro mellett, természetesen, amely itt szintén kb. ötven oldalra rúg, és előszeretettel boncolgat zöld témákat. Ja, és az Evening New-nak van még egy párhónapos testvére-gyermeke is, a Shortlist: hetilap férfiaknak. Nagyon trendi..). (Az ingyenességhez: furcsa módon a szemközti közértben 38 pennybe kerül, ennek az okát még ki kell derítenem, de nem önkényes, rá van nyomtatva. De egyébként a belvárosban rikkancsok osztogatják minden sarkon.) (Mindennek a papír-felemésztési követkenzményeit most ne latolgassuk...)
Na, és a tegnapiban végre lejött a cikk a hétfői szakácsos megmozdulásról. :-)

Nagy zabálások

Az úgy volt, hogy ma jött egy igazi, profi séf az egyik városi étteremből, és ő főzte az ebédet a népeinknek. :-) Van ugyanis egy StreetSmart nevezetű program, amelynek keretében a novemberben és decemberben a résztvevő éttermekben evő pógárokat fizetéskor megkérdezik, van-e kedvük egy fontot (vagy többet) rátenni a cehre, amit aztán (pályázati rendszerben) továbbítanak különböző hajléktalanokkal foglalkozó cégeknek. Például nekünk.
A menü nem volt valami nagyon különös, de mégis két fogás (valami jó sűrű leves, káposztával, babbal; meg valamiféle rizses-csirkés-szószos cuccos), és finom is volt nagyon.
Csak kicsit túl sok.

És még nincs vége: este a centre munkatársainak és önkénteseinek (ideértve a user volunteerokat is) lesz karácsonyi vacsorája egy indiai étteremben...

Winter Wonderland Fancy Dress Party

Ez meg az este mottója volt. Nem tudom, mit vártam egy jelmezes bulitól, de amennyire tartottam tőle, olyan jól sikerült (a klasszikus törvényszerűség szerint). Eljött a négy vincés önkéntes + egyikük amerikai barátnője, Austeja és Marie a JVC staff-ból, Kate (community parter) és Peter (a szomszéd templom pásztora). Végülis csak ettünk meg csevegtünk (valamint én csetlettem-botlottam az állandóan leeséssel fenyegető angyalmezben), de jó volt nagyon.
Szegény vincéskékre eléggé rájár a rúd: nem válthatnak munkahelyet, lepusztult a házuk, nem mozdíthatnak benne semmit a főbérlő tudta nélkül... és mindehhez az összes támogatás, amit az apáca nénik nyújtanak nekik, kimerül az „imádkozz” című jótanácsban. (Aminek ugye sok esetben vn létjogosultsága, másokban azonban nincs sok. Végülis Jézus se szúrta ki az éhes tömeg szemét, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”.)
És a végén, mikor mindenki elment, valami olyan jó érzés fogott el az enyémek iránt, hogy csuda.
(Aura dekorációjáról pedig még lesznek képek, becsszó.)

Kertész legyen, ki boldogságra vágyik!

Tegnap kertészkedtem. A Phoenix program keretében az embereink mehetnek kertészkedni mindenféle közösségi tereken: templomkert, öregek otthona stb.; ezt néztem most meg egy idősek napközi otthona mellett — jó közelről. :-) Az önkormányzat célja a biodiverzitás erősítése volt, úgyhogy olyan növényeket választott Alan, amelyek vonzzák a madarakat-bogarakat-stb. Elültettünk három törpe almafát (hogy az öregek is le tudják majd szüretelni), egy csomó hagymát, és át egy halom másik növényt. Mindemellé pedig kaptunk karácsonyi ebédet (crackerrel, pudinggal, ami kell), mert éppen aznap tartották az odajáróknak. :-) (Degeszre ettem magam tiszta udvariasságból, utána nem volt jó nekiállni hajlongani újra.)
Hónapok ót nem töltöttem ennyi időt outdoor, halálosan jólesett. És még a nap is sütött.
Ó igen, és tlálkoztam egy asszonnyal, akinek szó szerint nem volt nyaka. Elképesztő látvány, nem is tudom leírni: gyakorlatilag egy a vállára tett háromszögben van az arca. De nagyon kedves volt (alkalmazott az otthonban), és nagyon igyekeztem nem bámulni meg túlságosan... ilyenkor annyira szégyellem magam.

Megint elmaradtam

Próbálom időrendben, majd meglátjuk, mi lesz belőle...

Szombaton Loyola Hall. Sikerrel elkerültem a csatlakozást (egy megállóval arrébb szálltam le), úgyhogy a miséig kb. húsz percem maradt Gerryre (+ az autóban töltött idő, mert miután fölhívtam, hogy ez a helyzet, kijött elém az állomásra). Sebaj, kaptam két könyvet, és az egyik egészen zseniális (a másikba még nem olvastam bele).
A vacsoránál megismerkedtem egy fiatal szlovén jezsuitával, akinek az apjának Kiskunhalas körül van lófarmja. :-)
Visszafelé nem nyílt az udvar kapuja, úgyhogy végül a későbbi vonattal jöttem el egy újabb háromnegyed óra olvasgatás után.

Vasárnap bementünk Liverpoollal megnézni a vásárt — ronggyá áztunk, míg beértünk. Az az utálatos, vízszintesen eső eső esett, jó nagy szél volt. A vásárt elég gyorsan föladtam egy hazajövetelért.
Aznap este "community review"-t tartottunk, hogy mi minden lett (illetve mi nem) mindabból, amit kb. egy hónapja, a skiptoni "residential"-ön elhatároztunk. Derültek ki érdekes dolgok egymásról, komoly beszélgetés lett belőle.

Hétfő délután leléptem a Booth-ból a Beacon-be, és találkoztam H. Z. honfitársunkkal. A fickó annyit beszélt, hogy én ilyet... na jó, ilyen magyart :-) már rég nem láttam. A két lányka, akik a számlák között próbáltak rendet rakni az asztal túlsó oldalán, időnként meg-megszakította, ami szemlátomást nem zavarta (és legközelebb valami egész másba fogott), de különben valószínűleg még most is ott ülnék. A történet lényege: 2001-ben költöztek ki Kanadába, ahol a fazon meg a felesége dolgozott, a gyerekei iskolába jártak, és minden szép volt meg jó, míg egy januárban (kb. 2006) ki nem ebrudalták őket elutasított menedékkérőként (hogy mi a bánat alapján kértek menedékjogot egyáltalán, azt nem tudom..). A lányuk addigra férjhez ment, ő maradhatott, meg egy ideig a fiuk is, de aztán ő is eljött... mindegy, némi londoni kitérő után 4 hónapot az utcán töltöttek a feleségével Manchesterben, mígnem összetalálkoztak a Beacon utcafrontos csapatával, és aztán valahogy került nekik lakás meg a feleségének munka is (hauskeeper egy ügyvédnél).
Aznap este Sarah születésnapját ünnepeltük a Tampopóban, meg aztán egy kis glühweinnal a vásárban. Ezáltal végül nem jutottam el az egyetem Hungarian Associationjének a találkozójára, de sebaj, majd legközelebb.

Kedden talán semmi izgalmas... Este valami mondjuk 'tonhalas-zöldborsós sült rizs' névre keresztelhető valamit kreáltam az egyik talált szakácskönyvből. Finom lett (wok nélkül is). :-)

Szerdán délelőtt három csocsival meg öt másik emberrel sétálgattam: az Urbisszel van egy közös bizniszünk, egy három-szerdás sorozat: digitális fotókat készítenek a népeink a városban, aztán megszerkesztgetik majd együtt számítógépen, és a végén lesz belőle kiállítás az Urbisben.
Ebből az alkalomból jutottam el először az Angel Meadow-nak ('angyalmező') nevezett parkba, amit a hajdanvolt utolsó proletártelep temetőjének a helyén alakítottak ki. A neve az eltemetett sokezer gyerekre utal nem csoda, hogy Engels azon a vidéken kezdett el töprengeni... (A Wikipédia szócikkének az alján az utolsó előtti linkre érdemes még rápillantani, illetve az onnan letölthető két PDF dokumentumra, azok igen szemléletesek (korabeli képekkel-szemelvényekkel).)
Délben aztán továbbálltam a Visitors' Centerbe karácsonyi ebédre (erdetiben: "Seasonal Celebration"... alig szekularizálódott...). Volt kvíz, bingó, tombola, ebéd, süti, ami kell. :-) Jó kis szocialitzálódási alkalom.
Este megnéztük a maradék 4 részt a BBC 1988-as Narnia-sorozatából. Istenem, azok a boldog idők, amikor ezeket még speciális effekteknek nevezték, és hatottak is... :-)
Ja a múlt héten A hóembert láttuk, az is csudás... És főleg az bennük a jó/érdekes, hogy kb. annyira részei a korosztályom (vagy még inkább a pár évvel fiatalabbak) kollektív tudatának, mint otthon a tévémaci lehet(ett. Van még tévémaci?).

Csütörtökön valami egészen munkás délutánom volt a V. C.-ben, aztán ma is. A fene tudja, ha nem izgatom magam a délelőtti semmittevésen, akkor nem is olyan rossz. Persze lehetnék ennél hasznosabb is — valahol másutt.