Süt-főz

Tegnap éjjel végre nekiláttam sütni; belátom, hogy nem a tökéletes időzítés, de annyi ideje tervezgettem már, és úgy belelkesedtem a recepttől, hogy muszáj volt. A mazsola AND mandula kulcsszavak segítségével akadtam erre, és annál is inkább megörültem neki, mivel szeptemberben találtunk a konyhaszekrényben egy hatalmas zacskó zabpelyhet, amellyel azóta sem történt semmi.
Mézeskalács-fűszerkeverék nyilván nincs, tovább gugliztam tehát, mi kell a mézeskalácsba, de a végén maradtam részben az eredeti elképzelésnél (fahéj, szegfűszeg), részben a körülményeknél (szegfűszegből csak egész van piacon ebben az országban; viszont gondoltam, egy kis őrölt szerecsendió nem árthat. A gyömbért végül elfelejtettem, mire fűszerezésig jutott a dolog). (Azóta Tom megmutatta, hogy van egy Mixed Spice nevű üvegcsénk, amely valami a mézeskalács illatához meglehetősen hasonlító keveréket tartalmaz; többek között őrölt szegfűszeget is.)
A mandulát megkíséreltem lereszelni, de még most is ott állhatnék vele (bár már nem lenne vége az ujjbegyeimnek), úgyhogy a végén késsel zúztam kicsit apróbbra. És még mindig van egy oldala a reszelőnek, amelyikről nem tudom, mire való.
Na, de száz szónak is egy a vége, kisült (szerencsére gyorsan — mondjuk mint utóbb összeraktam, ha még öt percet hagyom, akkor nem lesz olyan enyhén gumiállagú, amilyen egyik-másik tepsi most lett — jaj, rettenetes kicsi tepsijeink vannak, úgyhogy 4x kellett ki-be tennem), és ma el is fogyott. (Megjegyzem, Tom nem ehet zabpelyhet és Sarah nincs itthon...)

Aztán délután főztem is, répa AND brokkoli, végül ennél maradtam. És meg kell mondanom, lényegesen finomabb lett, mint vártam. Makréla került bele a keresett összetevőkön túl (s persze az elmaradhatatlan szójatejszín).

Jajj, és még valami kapcsolódó: szerdán Cook&Taste course-ra megyek, hehe! :-) (Többet még nem tudok róla, távollétemben bookolt be rá Kevin a cégtől.)