Pénteki

Az ismert paradoxon lépett fel: az ember vagy ír, vagy él; és én erre a hétre az élést választottam.
Ez ilyanokat jelentett:
— Vasárnap este voltam egy remek egyetemi lelkészségi misén (orgonás, többé-kevésbé gregorián, és végigtömjénezték az egészet, hmm), és utána összetalálkoztam egy csomó ismerőssel (ex-JVC-k), ami mindig jó, de különösen egy kvázi-idegen országban-városban.
— Négy teljes munkanapot (9-től 4-ig) töltöttem a Booth Centerben (és hamarost indulok az ötödik fél-re), mert a börtönből majd hívnak, ha meglesz az összes papír, de igazából a pillanatnyi állás szerint talán azt sem bánnám, ha nem hívnának: továbbra is halálosan élvezem a Booth-t, és egyre inkább látom a háttérmunkát is (sőt, időnként végzem is).
— Tegnap voltam egy déli misén a Hidden Gem-ben a belvárosban... Hát, mit mondjak, amolyan ebédszüneti liturgia volt. Tíz percet késtem, és további 11 múlva kinn voltam, minthogy a szentmise véget ért. Viszont legalább ötven ember volt, és legalább a harmaduk férfi.
— Hétfő este a hitünk történetéről meséltünk-beszélgettünk a két community partnerünkkel, tegnap pedig immár a második reflexiót tartottuk magunknak (örömeink-küzdelmeink a héten), és mind a kettő jó volt. Nagyon.