Napos vasárnap

Végre egy reggelinek mondható (9.15-ös) misén voltam, az Avila-házban (egyetemi lelkészség). A kápolnában kb. másfél tucat ember gyűlt össze, szóval családias volt. (Ugye hárman mi (Aura, Tom meg én), egy lányka, akinek az elsőáldozása volt + a mamája + a nővére + két barátnő... A többiek jobbára ázsiaiak vagy feketék.)
Utána reggelizni is fölballagtunk a klubterembe (van valami biliárdasztal-féléjük és nagy csocsójuk (!) is), elég vicces az egész épület: egy nagy üveg + beton kocka. Jó hideg volt.
Ragasztottunk matricát a „Honnan jöttél?” világtérképre. :-) (Eszembe jutott a szentimrés Magyarország-térkép. :-) )
Aztán elmentem összeszedni a freecyclingolt melegszendvicssütőt, és közben láttam egy mókust kb. másfél méterről. Hosszú-hosszú ideig meredt rám, és közben húszcentinként kúszott följebb.
Aztán hazajöttem, becsavartam magam egy takaróba, és leküzdöttem valami harminc-negyven oldalt a Háború és békéből. Valamint ebédeltünk is, meg fejtettem keresztrejtvényt. Igazi vasárnapi semmittevés.

Jut eszembe, nem is írtam a tegnapról. Pedig végre megnéztem magamnak az Urbist, ami csudás. A bevezető sétára mentünk, a vezető srác a ferde liftben Budapestet emlegette, mint ahol pl. van hasonló, csak az sínen jár (a sikló). Nekik meg, ha sínre tették volna, kellett volna vasúti engedély meg néhány vasutas. :-)
Aztán kiderült, hogy önkénteskedett egy ideig Budapesten. (De ez már a legvégén, szóval hagytam menni, nem kérdeztem tovább.)
Most csak egy kiállítás van, a Haciendáról, Manchester legendás night club-járól (jó, annyira azért nem legendás, hogy valaha is hallottam volna róla korábban, de állítólag az egész várost és a törvénykezést meghatározta volt :-) ), illetve még néhány tucat fotó Mixed Manchester címmel, kevert-rasszú (hogy mondjuk az ilyet magyarul? félvér, negyedvér...?) (jobbára) gyerekekről.
Igen jó a büfé, a megtakarított kajapénzünk egy részét fölhasználva ettünk egyet. Én somerset(i?) kecskesajtos-körtés-fügés szendvicset, valamiféle magos, egészen kontinentális kenyérrel. Mmm...