További érdekességek a higiénia és az elsősegély témakörében

Azt kell mondanom, Zsófi, hogy igazad volt: tényleg vannak még furcsaságok errefelé a tisztaság körül.
Feltehetően mind ismeritek a háromfázisú mosogatás mibenlétét: zsíroldás — fertőtlenítés — öblítés. Na most a Booth-ban, amely napközben hajléktalan/szegény embereket etet és itat, egy fázis van, a zsíroldás. Én azért le szoktam öblögetni a dolgokat (legalább ne igyuk a mosogatószert, ha nem muszáj), de fertőtlenítés csak a klotyó (tág) környékén van (illetve az asztalokat is valami antibakteriális cuccal mossuk).
Külön hűtő van a húsnak, és hatféle (!) vágódeszka: nyers hús, nyers hal, feldolgozott hús (rejtély, hogy a hallal mi lesz), pékáru, valamint feltehetőleg tejtermék és zöldség-gyümölcs, bár ezekre nem emlékszem. :-( (Ami viszont jó: mind más színű, és a falon van egy matrica a színkódokkal. Nem mintha bármi egyebet is használnánk, mint a fehér kenyérvágót...)

Ma megkaptam a tanúsítványomat a múlt hétfői „kézi kezelés” (manual handling; gyakorlatilag nehéz cuccok emelgetéséről és rakodásáról szólt), és a szintén múlt hét szerdai sürgősségi elsősegély képzésről, így most eljött a perc, amikor arról is írok kicsit. Merthogy errefelé nem egészen ugyanazt kell ám csinálni vészhelyzetben, mint otthon.
Amire például biztosan emlékszem otthonról: a sokkos embert itatjuk (kivéve hasi sérülés gyanúja), mert izzad a szerencsétlen. Itt nem, mert aki annyi vért vesztett, hogy sokkot kapott, azt minden bizonnyal műteni fogják, az pedig üres hasat kíván. (Igaz, arról nem volt szó, hogy mi a teendő, ha nem vérveszteségtől kapott sokkot.)
Aztán: nem ellenőrizzük a sérült keringését. Ne kérdezzétek, hogy miért, de csak légút van és légzés.
Meg voltak olyasmik is, amikről a hazai tanfolyam talán szól is, de az én könyvem biztos nem: hogy csekkoljuk végig a sérült zsebeit, hátha találunk bennük valamit, ami hasznos információ lehet (gyógyszer, inzulin, miegymás).
De óvatosan ám a zsebekkel, mert a) körülöttünk azt fogják gondolni, hogy most éppen kiraboljuk az áldozatot; valamint b) nem jó tűbe nyúlni.
És most hallottam először azokról a tollszerű cuccokról, amelyeket a súlyosan túlérzékeny emberek hordanak magunkál, hogy bele ne haljanak a méhcsípésbe például.

Mindkét tréning erősen élvezhető volt, a nyelvi korlátaimmal együtt is (gerincvelő, sérv etc.). A manual handling különösen is tanulságos — vajon miért nem tanítják a közoktatásban, hogy hogyan (és miért úgy) kell nehéz dolgokat megemelni?! Vagy ez (lenne/lesz) az eg(észség)tan-tanárok feladata? Szerintem simán beleférne a biológiába, csak valahol lenne szó róla.
Nézzétek meg a tréner szervezet honlapját is, érdemes.