Kénytelen vagyok belátni, hogy képtelen vagyok annyit írni, amennyit napközben tervezek. Az ember vagy blogot (naplót?) ír, vagy él — és nekem most jobban fekszik az utóbbi.
Nagy vonalakban úgy áll a helyzet, hogy halálosan jól érzem magam.
A hajléktalanos munkahely remek, úgy látszik, mindkét irányból megtaláltuk a számításunkat. Az angolom elég (több bajom van vele itthon — itt valahogy jobban érzem, hogy gyakran „csak-az-üzenet-átmenjen” szinten kommunikálok, valószínűleg azért, mert bonyolultabb, elvontabb dolgokról próbálok beszélni); a környezetben el tudom helyezni magam (pörgős stáb, kedves hajléktalanok); tapasztalatom tengernyi (7 év homelessteam, hmm) — jó lesz.
A lakóközösségnél aligha kívánhatnék jobbat — de ez már egy újabb bejegyzés témája lesz, máskor. Most ennyi; nem megy több. Aludni is kell még, mert két napja ásítozom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése