Tegnap itt járt egy szlovák lányka a két évvel ezelőtti közösségből, és sok más mellett elmesélte, hogy ezt a házat is el fogják tüntetni a város(rész)rendezés keretében.
Szomorú lettem, akkor is, ha mi még minden bizonnyal maradhatunk jövő nyárig.
Ez valamit megmagyaráz a környékről: ha az itt lakók legalább három éve tudják, hogy előbb-utóbb menniük kell, akkor iagzán nem csoda, hogy hagynak minden pusztulni.
Ideje a fényképezésnek.
Aztán egyéb történetei is voltak: ők vették birtokba a házat annak idején sokévnyi lakatlanság után — három hónapig csak ágyuk volt, konyhájuk meg ebdlőasztaluk székekkel... Ehhez képest mi a két tévével (igaz, az egyiket rögvest bevágtuk a lépcső alatti szekrény-helyiségbe, a másikat pedig még nem kapcsoltuk be), mikrosütővel (abból is van még egy a dobozában...), mosógéppel...
És róluk negyedannyira sem gondoskodott a cég (a JVC), mint rólunk: a Support Workerük decemberben távozott, és az ősszel már inkább kinyomta a telefonját, ha meglátta a számukat; a többiek újak voltak... Ráadásul igen különös figurák is jöttek össze abban az évben, szóval volt mit leküzdeniük.
Nekünk sokkal könnyebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése