Az van, hogy esténként nehezen alszom el (vagy sehogy, de ez eddig csak hétvégén fordult elő), reggel meg persze nehezen kelek (fél 8 felé illik magamhoz térnem, ha 9-re megyek, és ez eddig hétfőtől csütörtökig így volt. A jövő héttől valószínűleg már csak hétfő–szerda, mert csütörtökön indul a börtön, és az minden bizonnyal délutáni munka lesz).
Így aztán ha tudok, alszom délelőtt, tegnap is, ma is fél 11-ig. Ami csak nem az igazi.
Különben azóta alszom elég rosszul, mióta kijöttem. Furcsa. Az orientáció hete kimondottan rossz volt ebből (és csak ebből) a szempontból, aztán azóta a munka nyilván kifáraszt (mikor hazaérek, egy fél órát garantáltan semmit sem tudok és akarok kezdeni magammal), de mire végzünk a vacsorával, a csacsogással és az imával, valahogy kiszáll az álom a szememből.
És: a múlt héten néhányszor angolul álmodtam. Sose hittem volna, hogy ilyen egyáltalán létezik, bár gyanakodhattam volna, mert a harmadik naptól angolul gondolkozom az esetek egy részében, akkor is, ha egyedül vagyok. Meg angolul írok a naptáramba, amit mondjuk az is indokol, hogy a dolgok egy részének nincs (illetve nem használódik a) magyar neve (pl. community partners). De az is, hogy a nyelvek közti váltás az igazán fárasztó, nem önmagában az idegenen beszélés. Próbáltam németül kommunikálni: szinte lehetetlen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése