A tavalyi év 5 legjobb olvasmánya

Cili kérte, hogy írjak a fenti témában, hát jöjjön a lista. (A „legjobb” nem biztosan fog összejönni, mondjuk úgy, hogy legemlékezetesebb, vagy még inkább ami-most-eszembe-jut.)

A tavalyi év a háborús regényeké volt, ki tudja, miért.
Indult A 22-es csapdájával (Joseph Heller): az a fajta könyv, amiről néha magam sem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek rajta. De ez még csak a kezdet, utána jött Vonnegut.
Az ötös számú vágóhíd azt hiszem, örökre az emlékezetembe véste Drezda bombázását. A többi néma csend.
A második világháború agyrémei után visszafelé haladva a nyáron elolvastam a Nyugaton a helyzet változatlan-t Remarque-tól („lektűr”, mondogatta róla mindig Tantó, félúton a szép(?)irodalom és a ponyva között — nem tudom, nekem inkább egészen irodalomnak tűnik; talán az idő is teszi, amely elmúlt fölötte), amely sokkal „klasszikusabb”, narratív regény, tele lélekrajzzal meg naturalizmussal (mustárgáz, srapnel) — az első világháború sem lehetett sokkal elviselhetőbb a másodiknál (a frontokon, legalábbis).
S aztán még egy nagy ugrással a 19. század elejére: Háború és béke. (Tolsztoj, gy. k.) Az első százötven oldal rém unalmas, de vigadj, utána vár még kb. ezerötszáz remek. :-) Tanulság: ha élvezetes regényt akarsz (írni nekem), tegyél bele szerelmet. Valamint a végén meglegyintett a gyanú, hogy mintha az egészet azért az utolsó ötven oldal elmélkedésért akarta volna megírni (a szabadságról)... ez kicsit elbizonytalanított, de távol álljon tőlem a szerzői szándék téveszméje. (S ha netán így is lett volna: a végeredmény zsenialitása miatt boldogan megbocsátom neki.) Itt olvashattok egy másik ajánlót, szerintem érdemes.

S mert ez még csak négy, jöjjön még egy, bár lehet, hogy nem olvastam egészen végig, s bár nem irodalom, hanem közgazdaságtan (!): A kicsi szép Ernst F. Schumachertől. Egy élhetőbb föld s talán az egész harmadik világ felszámolása benne van egyszerűen, közérthetően; megkockáztatom: kivitelezhetően. Hogy miért nem hajlandó a világ eszerint működni azóta sem?!

Dobom tovább Ibolyácskának, Áronnak és Janinak.