És igen, az embereink zseniálisat alkottak ma a Withworth galériában. Én ugyan végignéztem az egész próbafolyamatot az elmúlt másfél hónap szerdáin, de be kell vallanom, nem számítottam ennyire jóra. Hirtelen összeállt a sok kis jelenet, lett eleje, vége és íve: kerek egésszé vált [látom a képzavart, igen]. És rettenetesen élvezték, minden lámpalázuk ellenére.
A közönséget nagyjából a Booth munkásai, önkéntesei, trusty-jai (ez valami alapítványi kütykürütty, mondjuk kurátor) és over-fifty-jei, a város egyéb homeless-szektorbeli dolgozói, a szereplők különböző workerei (szocmunkás etc.) és a Streetwise munkatársai alkották; mindenesetre lehettünk vagy harmincan, éppen optimális létszám. Utána volt fényképezkedés, tea és keksz (gyanúsan home-made, és nagyon finom), csacsogás (a magam részéről kezdek belejönni ebbe a koktélparti-műfajba :-) ), és mindenki hihetetlenül boldog volt.
Külön tisztelet a két „rendező”-operaénekesnek, Robnak és Rowannak: lenyűgözően jól ineteracted az emberekkel, mondanám, hogy kezelték őket, de nem — az történt, ami a felnőttoktatás célja: kihozták a csoportból és az egyesekből mindazt, amire képesek. És mindezt lelkesen és profin játszva is, ami pedig az eddigi tapasztalataim szerint nem szükségszerű képessége az operaénekeseknek... Le a kalappal!
És mert valami drámának mennie kell tovább, húsvét után indul a Royal Exchange Theatre műhelye, aminek az eredménye júliusban fog előadódni, ott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése