Hétfő délután valami szűk két és fél óra alatt fölröpített a vonat Londonból (jó 260 km)... de én bizony visszasírtam a hazai, lassú és hangos testvéreit... amelyeken soha életemben nem voltam rosszul, ellentétben ezzel.
Az elméletem az, hogy míg az otthoni vonatok javarészt vertikálisan zötyögnek, az itteniek horizontálisan ráznak, és ez veri ki a mutatóimat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Az angol vasutat még nem sikerült kipróbáljam, de egyébként nekem az az érzésem volt eddig a nyugati (svájci, lux-francia?) vonatokon, hogy annyira csendesek, hogy a testem elfelejti, hogy itt valami történik (konkrétan - mozgásban vagyunk), és ettől a gyorsítások/lassítások sokkal váratlanabbul érik a gyomromat.
Valószínűleg intenzívebbek is a sebbességváltozások egyébként (ezek a vonatok jóval hamarabb érik el a - jóval magasabb - maximális sebességet)...
Fizikus énem megnyilvánulása volt tapasztalható... :-)
[jó kis 20 km/órás Bátaszék-Szekszárd vonal, hmm...]
[állítólag le foják minősíteni 10-esre, mert veszélyes]
[biciklivel nem olyan nehéz 25-tel menni...]
Megjegyzés küldése