A színfalak mögött

(A)Nikónak és G. Gyurinak

Tegnapelőtt a Royal Exchange színházban jártam a Booth-szal, zseniális volt. Indul ugyanis az új dráma-workshop, és ez ott fog játszódni (a stúdióban), evégből a nulladik alkalommal végigvezettek a színházon. Némi zsargont is sikerült magamra szednem, persze már a felére se fogok emlékezni.
Szóval: a színpad (stage, persze, ez megvolt korábban is) körbe van ülve :-) nézőkkel, egészen pontosan 7 oldalról (így senkinek sem bámulnak egyenesen a képébe szemből). Mivel ilyenformán díszleteket (sets) csak igen korlátozottan tudnak használni, hangban mondanak el sokmindent: voltunk a hangmérnök (?) műhelyében is, egy félkörnyi asztalon állt a felszerelése, és a feje fölött körben 7 hangfal, hogy valamennyire visszaadja a színpadi hangzást. Minden darab teljes hanganyagát CD-re veszik, ahogy a világítás is számítógépbe van táplálva, és két gép van üzemben minden előadáson (show), hogy ha az egyik leállna, automatikusan vihesse tovább a másik. A fickó amúgy mindenhova viszi magával a hangfelvevőjét, mert sose lehessen tudni, éppen milyen anyagra bukkan. :-)
Súgó (prompt) nincs, állítólag profi színházakban itt már sehol.
Backstage (ez vajon mi lehet magyarul? :-)) híján persze a színészeknek nincs hová lelépniük, így hát az előadás idejére lezárják a külső teret (alsó kép), és a szereplők a nézők ajtóit használják. Kívül van egy-egy kicsi öltözőjük, egybe belestünk, a legfontosabb tartozék egy villanykanna volt. Ezek még előadás közben is teát isznak. :-) Amit feltehetőleg az öltöztetők (dressing people) vagy az ügyelők (?) (ushers) főznek nekik, mikor éppen nem az ajtót nyitogatják előttük (persze van képernyő is, amin látják a benti eseményeket, meg piros-zöld lámpa az ajtó fölött).
Aztán voltunk a műhelyben, ahol a jelmezeket (costumes) szabják-varrják, láttunk terveket, és megtudtuk, hogy ha lemegy az előadás (hat hétig játszanak mindent), akkor vagy a jelmezkölcsönzőbe kerülnek, vagy a raktárba (a parasztruhák). Körbe a falakon beépített szekrények a legkülönbözőbb felratokkal (szalagok, gombok, gyöngyök színek szerint stb. Az anyagokat vagy a helyi boltokban veszik, vagy katalógusból rendelik).
Az odavezető folyosón néhány böszme nagy mosógép állt, vasalódeszkák, vállfák...
Voltunk az öltözők folyosóján is (dressing rooms; de a bolti próbafülke lehet changing room vagy fitting room is), csak belesni nem tudtunk egybe se, mert már el voltak foglalva a matiné miatt. De az kiderült, hogy van zuhanyzó, az öltözőkben pedig ágy is. :-) És a folyosón egy hirdetőtáblán egy nyitott zacskó majomcsemege (mogyoró, dió, miegymás) lógott.
Végezetül megnéztük a stúdiót (középső kép), és utána a green room-ot (büfé és társalgó a dolgozóknak), ebben a legjobb az volt, hogy végre megértettem, miért hívják a Metro (egyik...) pletykarovatát The Green Room-nak. Amúgy ez épp narancssárga, de eredetileg zöldek voltak, mert azt tartották, hogy az megpihenteti a színészek szemét a reflektorok fénye után.
Amihez nem tudok mesét keríteni, az az opening night (bemutató) és a press night (sajtópremier?).
És én is színházban szeretnék dolgozni...

PS: A linkelt oldalak többsége alján vannak mindenféle vidám érdekességek ('bits & bobs'), érdemes legörgetni hozzájuk.