Amennyire le voltam nyomva tegnap este (a rövidülő napok, a házban eluralkodott hőmérséklet és kétnapi dögunalom egyenes következményeként), annyira vidáman ébredtem ma fél 11-kor, napsütéssel. (Még 10 percig tarthatott, mármint a napsütés, de hát ez van. Az első benyomás a fontos, mondjuk. Meg különben arra már rájöttem, hogy óránként többször is tud változni az idő, szóval remény általában van.)
És aztán tisztességesen megreggeliztem (tükörtojás, pirítós, tejeskávé (!)), és most ugyan már kezdek kihűlni, de alapvetően egész vidáman nézek a nap elébe.
Este furulyázni fogunk Magdával, és elkezdjük a magyartanulás(á)t is. Végülis az apai nagyanyja magyar, és az édesapja is perfekt (de őt csak a számokra tanították meg tízig).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése